5. rész

Drágáim!
Meghoztam az 5. részt! Elnézést szeretnék kérni a késésért, de hét közben leírtam a híreket, amit remélem elolvastatok, mert számomra elég fontos információkat közölt. Igazából különösebb hozzáfűznivalóm nincs, csak annyi, hogy aki esetleg nem látta volna, ide kattintva csatlakozni lehet a blog facebook csoportjához.
Kérlek Benneteket, hogy komizzatok, pipáljatok!
Jó olvasást és kitartást a következő hétre!
Puszi: Little Candy

5. rész 
"Nem akarlak többet látni!"


Sara szemszöge:

Másnap reggel kicsattanó örömmel ébredtem, viszont mikor magam mellé pillantottam, örömöm alábbhagyott, ugyanis Justin nem feküdt mellettem. Visszagondolva tegnap történtekre, szám széles mosolyra húzodott, Justin nagyon aranyos volt a tengeparti vacsorával. Az este jó hangulatban telt, kivéve azt a pár perces kínos csendet, ami a véletlen csókot követte. Justin egész este a kedvemben járt, azt leste, mire vágyom. Hihetetlenül kedves és aranyos dolog volt Tőle, és ez csak fokozódott, mivel az utóbbi időben senki sem figyelt rám ennyire, szóval nagyon jól esett a törődése. Az elmúlt 3 hétben egyszer sem éreztem magamhoz ennyire közel. Az este hátralévő részében elcsattant néhány csók, de nem vittük túlzásba.
Elmélkedésemből a csengő hangja zökkentett ki. Úgy ahogy voltam, rövid pizsamában, lebattyogtam a lépcsőn és az ajtóhoz siettem. Azonnal megbántam, hogy szinte félmeztelenül nyitottam ajtót, mikor megláttam a látogatóm személyét. Arcom lángba borult, mikor Justin tetőtől talpig végigmért. Megnyugodtam, mikor száját kaján vigyorra húzta, ezzel jelezve, hogy tetszik Neki, amit lát.
- Jó reggelt Justin!- köszöntem, még mindig vérvörös arccal.
- Reggelt?! 11 óra van, Sara!- mondta a mondat végét immár nevetve.
- Most kötekszel, vagy beljebb jössz?
Justin becsukta az ajtót, majd utánam indult. Nem szóltam, pedig nagyon jól tudtam, hogy ez idő alatt a hátsófelemet tanulmányozta.
Leültünk a kanapéra, majd észrevettem, hogy Justin kissé ideges.
- Justin, mi a baj?- tettem kézfejére a sajátomat.
- Valamit el kell mondanom, amin valószínű, hogy ki fogsz akadni, csak arra kérlek, hogy ne rám haragudj!
Egy bólintással jeleztem, hogy kezdjen bele mondandójába.
- Szóval- akadozva fújta ki a benntartott levegőt- turnéra megyek.
Két szó: turnéra megyek. Ez az a két szó, amit nagyon szerettem volna elkerülni. Magamban már egy egész összeesküvés elméletet kreáltam, és tovább fűztem a történetet: turnéra menni, távol lenni, nem beszélni, menekülni, elfeledni...

Könnyeim csendben kezdtek el potyogni. Justin ezt észrevette, és közelebb ült hozzám, én viszont arébb húzódtam a kanapén. Jelenleg annyira haragudtam rá, hogy nem is bírtam ránézni. Tartózkodásomat látva szabadkozni kezdett.
- Figyelj Sara, én tényleg nagyon sajnálom, nem akartam, hogy így tudd meg. Tényleg, teljes szívemből bánom, hogy nem mondtam hamarabb. Ne érezd magad átverve mert én tényleg...
- Elég Justin- üvöltöttem magamból kikelve- nem érdekel, hogy mit, miért és hogyan csinálsz! Bíztam benned, érted? Bíztam benned annak ellenére, hogy egyszer már otthagytál, miután tetted a szépet az étteremben és megcsókoltál! Megszerettelek és görcsösen ragaszkodtam hozzád, azok ellenére, hogy pár hete ismerlek. Más lánynak valószínű az éttermes esett nem számítana "kihasználásnak", de én igenis így éltem meg! És mikor is akartad elmondani, hogy turnéra indulsz? Dobsz egy sms-t a repülőgépen, hogy ne keresselek? Vagy a Temze parton sétálgatva beugrik, hogy valamit elfelejtettél?
- Nem, én tényleg nem...
Nem foglakozva mondandójával, tovább folytattam a sajátomat:
- Mikor indulsz?- kérdeztem, kicsit nyugodtabb hangszínen.
- 3 nap múlva- suttogta Ő is, könnyeivel küszködve.
Kikerekedett szemmel folytattam:
- Mennyi időre? 3 hónap?- komoly erőfeszítések árán tudtam visszafolytani előtörni akaró krokodilkönnyeimet.
- Fél évre.- suttogta és már felkészült a belőlem előtörő oroszlánüvöltésre, de ehelyett nyugodt hangon szóltam hozzá:
- Menj el! Takarodj a házamból! Nem akarlak többet látni! Felejts el és töröld ki a számomat!- kezdtem el teljes erőmből az ajtó felé tolni- menj vissza a tökéletes és csodaszép Jasmine Villegas-hoz! Legyetek boldogok!
Becsaptam a bejárati ajtót, felrohantam az emeletre, egyenesen a szobámba. Az ágyamra borultam, majd könnyes arcomat a párnámba fúrtam. Hangosan felzokogtam, magzatpózba felhúztam lábaimat. Fájt. Nagyon fájt, hogy átvert, hogy kihasznált. Így utólag visszagondolva, biztos vagyok benne, hogy a tengerparti vacsorát is ezért szervezte. Így akart a bűntudatán enyhíteni, én viszont csalódtam. Csalódtam, mert azt hittem, hogy ő az utolsó személy, aki ártani akarna nekem. De ismét naív voltam. Kiskoromban anya mindig azt mondogatta nekem, hogy ne fussak olyan fiú után, aki nem tesz érte, hogy utolérjem. Megígértem neki,hogy soha nem fogok ilyet csinálni. De most még is megtettem. Most, hogy egyedül, csupán könnyeim társaságában ülök a szobámba, rájövök, hogy igen, teljes egészében igaza volt. Már kiskoromban is olyan szerettem volna lenni mint Ő, hisz mindig is okos nő volt, csak kár, hogy manapság nincs idő leülni, és igazi anya-lánya beszélgetéseket folytatni, de tudom, bármi problémám van, csak egy szavamba kerül, Ő azonnal a segítségemre siet. Most viszont egyedül vagyok. Az utolsó ember, aki tartotta bennem a lelket, elmegy fél évre. Rég sírtam ennyire, már meg sem tudom mondani, mikor voltam utoljára ennyire kétségbeesve.Sőt, sosem sírtam végig egy egész délutánt. Este 9 órakor rávettem magam, hogy elcsoszogjak a fürdőig. Ahogy a tükörbe néztem, szabályosan negijedtem saját magamtól. Alapsminkem elkenődött, szemeim karikásak voltak. A délután folyamán próbáltam egy kicsit aludni, de mikor lehunytam a szemem, a délelőtt történtek jutottak eszembe. Így hát feladtam a próbálkozást, és gondoltam lefürdök, hátha felfrissülök. Justin nem hívott, nem küldött sms-t,még csak jelét sem láttam annak, hogy megpróbálná jóvá tenni hibáját. Általában nem engedem magamhoz túl közel az embereket, de benne a rövid ismeretség ellenére is feltétel nélkül megbíztam, ám ez óriási hiba volt. Még csak azt sem mondhatom, hogy a tudatalatti, tulajdonképpen nem létező pénzéhes énem vezérelt, hogy minél közelebb kerüljek hozzá, gazdagság reményében. Ám ezt nem állíthatom, kizártnak tartom, hisz minden nagyképűség ellenére mondhatom, hogy mivel a szüleim tehetősek, ez a lehetőség szóba se jöhet. Az a fajta pedig sosem voltam, aki az életnél is jobban szeret egy olyan celebet, akit nem is ismer személyesen. Hosszú gondolkozásom közepette a kádban a víz elhűlt, úgyhogy jobbnak tartottam befejezni a fürdőzést. Egy frissítő fürdő után már tisztán átláttam a dolgokat, és sajnos rájöttem: akármennyire nem akartam, Justin kilépett az életemből és már sosem jön vissza. Sosem voltam neki fontos.