2014. március 2., vasárnap

6. rész

Hello Mindenkinek!
Ismét jelentkezem, a 6. résszel! Ne haragudjatok, hogy rövid lett, csak a hétvégém kicsit rosszul sült el, mert beteg vagyok.
A napokban láttam A felhők fölött 3 méterrel c. filmet, és tetszett! Ti láttátok már? Hogy tetszett?
Ráadásul utólag is boldog születésnapot kívánok a blog egyik főszereplőjének, Justinnak!
Komizzatok, jó olvasást!
Puszi: Little Candy


6. rész
"Kellesz, hogy ne csináljak hülyeséget!"

Sara szemszöge:

Rosszkedvűen, kialvatlanul, táskás szemekkel ébredtem. Elbattyogtam a fürdőig és elvégeztem reggeli teendőimet. Amint kiléptem a fürdőből, telefonom megszólalt. Először azt hittem, hogy az ébresztő kapcsolt be, de mikor rápillantottam az órára, ezt a lehetőséget kizártam. Nem foglalkozva azzal, hogy ki hív, felkaptam és a fülemhez szorítottam a készüléket, de rögtön meg is bántam, mikor meghallottam annak a személynek a hangját, akiét most legjobban el szerettem volna kerülni.
- Figyelj Sara, tényleg nagyon sajnálom, amit tettem, de egész éjszaka agyaltam és van lehetőség arra, hogy 6 hónapra ne kelljen külön válnunk és...- hadart eszméletlen gyorsan a vonal túlsó végéről. Hiába haragudtam rá, hiába kívántam most a föld alá, próbálkozása mégis megmosolyogtatott. Jelen pillanatban Őt gyűlöltem a legjobban, mégis késztetést éreztem arra, hogy végighallgassan. 10 percig mást sem csinált, csak hadart a telefonba, bocsánatért esedezett és kérlelt, hogy valahol találkozzunk a nap folyamán. Magamban mérlegeltem a helyzetet és arra jutottam, hogy elmegyek vele valahova megbeszélni a tegnap történteket, hátha olyan dologgal áll elő, amit még nem hallottam.
- Na, akkor eljössz?- kérdezte reménnyel teli hangon.
- Hahhh- sóhajtottam fel- igen, elmegyek. Mikor találkozzunk?
- Most- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.- most indulj el és gyere a kis étterembe, ahol a napokban voltunk. Szia!- köszönt el, majd bontotta a vonalat.
Bepakoltam a kistáskámba, és elindultam kedvenc éttermemhez.
Az autóban ülve tovább gondolkodtam. Még mindig mérhetetlenül fáj, hogy itt hagy és még mindig haragszok rá, bár ha végiggondoljuk a dolgokat, a legrosszabb esetben is kiviharzok az étteremből és otthagyom. Ez a utóbbi időben megszokott tőlem, nem?
Justin betartva az igéretét- miszerint azonnal elindul- már az étterem előtt várt rám. Kicsit ideges volt, ezt abból szűrtem le, hogy az ujjait tördelte és az ajkait harapdálta. Szeme alatti karikák arról árulkodtak, hogy Ő sem aludt valami sokat az éjszaka. Barátokhoz híven köszöntünk egymásnak, majd helyet foglaltunk egy eldugottabb asztalnál. Pár perc kínos csend telepedett közénk, majd belekezdett mondókájába:
- Figyelj rám, Sara! Tudom és megértem, hogy most nagyon haragszol rám, de kérlek hallgass végig! Tisztában vagyok azzal, hogy hibáztam, de ez ellen már nem tudok mit tenni. Nincs mentségem, talán csak annyi, hogy azért nem szóltam Neked a turnéról, mert az elmúlt napokban úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Sejtettem, hogy így reagálsz majd rá, de nem akartam elrontani a tengerparti vacsorát ezzel a hírrel.
Amíg beszélt hozzám, rezzenéstelen, kifejezástelen arccal bámultam. Arcomról semmi érzelmet nem tudott leolvasni, valószínű ezért hagyta félbe mondandóját.
- Justin, én megértem, hogy turnéra indulsz. Azt is megértem, hogy a te életedben a rajongók állnak az első helyen. De ez nem változtat a tényen, hogy 6 hónapig nem foglak látni, s valószínű annyi időd sem lesz, hogy felhívj vagy sms-t küldj. Szép lassan elfelejtesz, és találsz mást. 
- De mikor fogod fel végre, hogy nekem nem kell más?- állt fel, ezzel felborítva a székét- Nem akarok elmenni! Itt akarok veled maradni! Szeretem a Beliebereimet, de most itthon szeretnék maradni. Csak még egy kicsit szeretnék veled lenni- halkult el fokozatosan.
Kirohanása miatt köpni-nyelni nem tudtam. Megvártam míg lenyugszik, majd csöndben szóltam hozzá:
- Én megértelek Justin. Bevallom őszintén, az éjszaka nem sokat aludtam. Amint elmentél csak sírtam és azon gondolkoztam, mit rontottam el. Elhiszem, hogy itthon szeretnél maradni, hisz én is azt szeretném, ha még egy kis ideig együtt lehetnénk, és nem kellene holnap után elutaznod. De mégis mit tehetnék?
- Épp ezért hívtalak ide- csillant fe a szeme, mint egy öt éves kisfiúnak, aki új játékot kapott- éjszaka én sem aludtam, a lehetséges megoldásokon agyaltam, és arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha velem jössz.
Itt megakadt mondandójában, majd a reakciómra várt. 
- Justin, ezt te sem gondoltad komolyan! Mi lesz a boltommal és mi lesz a családommal ha elmegyek fél évre? Gondolkozz már egy kicsit!
- Mielőtt leteremtenél- nézett rám szúrósan- mindent elrendeztem, csak a beleegyezésed kell. A szalonodat egy közeli ismerős vinné, a családodhoz pedig hazajöhetnél a magángéppel. Kikértem anyukádék véleményét és beleegyeztek. Kérlek Sara, gyere velem! Kellesz, hogy ne csináljak hülyeséget! És nem kellene attól félned, hogy elfelejtelek.- lágyult el a tekintete.
- Valóban megnyugtató!- nevettem fel őszintén.
A következő pillanatban viszont megfagyott a levegő körülöttem, mikor meghallottam Justin nagyon halk mondandóját, amiről azt hitte, hogy nem jut el a fülemig:
- Ha mellettem vagy, nem kell más, egyébként sem néznék rá más lányra.
Ebben a pillanatban kezdtek el a könnyeim záporként hullani.
Justin ijedten kaptam fel a fejét, mikor meghallotta szipogásomat.
- Jajj Sara, nem akartalak megsiratni! Ne haragudj!- térdelt le elém a padlóra, majd kezébe vette az enyémet, amivel az előbb letöröltem könnyeimet- nem is gondoltam volna, hogy meghallod.
Ujjbegyeimről lágyan lecsókolta a sós könnycseppeket, majd finoman cirógatni kezdte kézfejemet. Lassan arcomhoz közeledett, majd puszikkal tüntette el a még mindig csordogáló könnyeimet.
- Nem haragszom Justin!- néztem rá könnyes szemekkel- Már nem. Most lehet, hogy egy szeszélyes, hisztis nőszemélynek titulálsz, de csak annyi a hibám, hogy nagyon fontos vagy számomra. Tegnap este rosszul éreztem magam, de nem fizikailag, hanem lelkileg. Azt hittem, egyáltalán nem számítok neked.
- Jajj de buta vagy!- húzott gyengéden magához- Ilyen még csak meg se forduljon a fejedben! Nem titulállak semminek, tudom hogy kiborultál! Hogyisne lennél fontos?! Amióta megismertelek tudom, hogy melleted a helyem. Ezért kérem, hogy gyere velem világot látni. Tudom, hogy hatalmas kérés, de szükségem van rád, melletted megnyugszom. Mondanám, hogy gondold át, de délután le kell adnom a létszámot Scooternek.
Nagyot sóhajtottam, letöröltem az arcom, majd a szemébe néztem.
- Tényleg ezt akarod? 6 hónapig összezárva velem? Gondold át! Meg fogsz unni!- próbáltam poénkodni.
- Téged lehetetlen megunni. Igen, azt szeretném, ha velem tartanál.- mosolygott édesen.
- Rendben. Veled megyek.
Azt hittem székestől felborulunk, mivel amint kimondtam, hogy vele tartok, felugrott, felkapott és a levegőben megpörgetett.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- hálálkodott és minden köszönetnyilvánítás után egy puszit nyomott az arcomra.
- Justin, tegyél le!- nevettem önfeledten.
- Fel is hívom Scootert!
- Nekem viszont haza kéne mennem elkezdeni készülődni! Szia Justin!- köszöntem halkan, mivel már jóízűen társalgott Scooterrel.
- Várj egy kicsit Scoo!- szólt a vonal túlsó végén lévő menedzsernek.
- Sara!- nyúlt a kezem után.- Nem is kapok puszit?- vágott kiskutyaszemeket. Nevetve nyomtam arcára egy cuppanós puszit.
Mélyen a szemembe nézett, szinte ajkamba suttogott:
- Szeretlek, Shawty!



6 megjegyzés: