5. rész

Drágáim!
Meghoztam az 5. részt! Elnézést szeretnék kérni a késésért, de hét közben leírtam a híreket, amit remélem elolvastatok, mert számomra elég fontos információkat közölt. Igazából különösebb hozzáfűznivalóm nincs, csak annyi, hogy aki esetleg nem látta volna, ide kattintva csatlakozni lehet a blog facebook csoportjához.
Kérlek Benneteket, hogy komizzatok, pipáljatok!
Jó olvasást és kitartást a következő hétre!
Puszi: Little Candy

5. rész 
"Nem akarlak többet látni!"


Sara szemszöge:

Másnap reggel kicsattanó örömmel ébredtem, viszont mikor magam mellé pillantottam, örömöm alábbhagyott, ugyanis Justin nem feküdt mellettem. Visszagondolva tegnap történtekre, szám széles mosolyra húzodott, Justin nagyon aranyos volt a tengeparti vacsorával. Az este jó hangulatban telt, kivéve azt a pár perces kínos csendet, ami a véletlen csókot követte. Justin egész este a kedvemben járt, azt leste, mire vágyom. Hihetetlenül kedves és aranyos dolog volt Tőle, és ez csak fokozódott, mivel az utóbbi időben senki sem figyelt rám ennyire, szóval nagyon jól esett a törődése. Az elmúlt 3 hétben egyszer sem éreztem magamhoz ennyire közel. Az este hátralévő részében elcsattant néhány csók, de nem vittük túlzásba.
Elmélkedésemből a csengő hangja zökkentett ki. Úgy ahogy voltam, rövid pizsamában, lebattyogtam a lépcsőn és az ajtóhoz siettem. Azonnal megbántam, hogy szinte félmeztelenül nyitottam ajtót, mikor megláttam a látogatóm személyét. Arcom lángba borult, mikor Justin tetőtől talpig végigmért. Megnyugodtam, mikor száját kaján vigyorra húzta, ezzel jelezve, hogy tetszik Neki, amit lát.
- Jó reggelt Justin!- köszöntem, még mindig vérvörös arccal.
- Reggelt?! 11 óra van, Sara!- mondta a mondat végét immár nevetve.
- Most kötekszel, vagy beljebb jössz?
Justin becsukta az ajtót, majd utánam indult. Nem szóltam, pedig nagyon jól tudtam, hogy ez idő alatt a hátsófelemet tanulmányozta.
Leültünk a kanapéra, majd észrevettem, hogy Justin kissé ideges.
- Justin, mi a baj?- tettem kézfejére a sajátomat.
- Valamit el kell mondanom, amin valószínű, hogy ki fogsz akadni, csak arra kérlek, hogy ne rám haragudj!
Egy bólintással jeleztem, hogy kezdjen bele mondandójába.
- Szóval- akadozva fújta ki a benntartott levegőt- turnéra megyek.
Két szó: turnéra megyek. Ez az a két szó, amit nagyon szerettem volna elkerülni. Magamban már egy egész összeesküvés elméletet kreáltam, és tovább fűztem a történetet: turnéra menni, távol lenni, nem beszélni, menekülni, elfeledni...

Könnyeim csendben kezdtek el potyogni. Justin ezt észrevette, és közelebb ült hozzám, én viszont arébb húzódtam a kanapén. Jelenleg annyira haragudtam rá, hogy nem is bírtam ránézni. Tartózkodásomat látva szabadkozni kezdett.
- Figyelj Sara, én tényleg nagyon sajnálom, nem akartam, hogy így tudd meg. Tényleg, teljes szívemből bánom, hogy nem mondtam hamarabb. Ne érezd magad átverve mert én tényleg...
- Elég Justin- üvöltöttem magamból kikelve- nem érdekel, hogy mit, miért és hogyan csinálsz! Bíztam benned, érted? Bíztam benned annak ellenére, hogy egyszer már otthagytál, miután tetted a szépet az étteremben és megcsókoltál! Megszerettelek és görcsösen ragaszkodtam hozzád, azok ellenére, hogy pár hete ismerlek. Más lánynak valószínű az éttermes esett nem számítana "kihasználásnak", de én igenis így éltem meg! És mikor is akartad elmondani, hogy turnéra indulsz? Dobsz egy sms-t a repülőgépen, hogy ne keresselek? Vagy a Temze parton sétálgatva beugrik, hogy valamit elfelejtettél?
- Nem, én tényleg nem...
Nem foglakozva mondandójával, tovább folytattam a sajátomat:
- Mikor indulsz?- kérdeztem, kicsit nyugodtabb hangszínen.
- 3 nap múlva- suttogta Ő is, könnyeivel küszködve.
Kikerekedett szemmel folytattam:
- Mennyi időre? 3 hónap?- komoly erőfeszítések árán tudtam visszafolytani előtörni akaró krokodilkönnyeimet.
- Fél évre.- suttogta és már felkészült a belőlem előtörő oroszlánüvöltésre, de ehelyett nyugodt hangon szóltam hozzá:
- Menj el! Takarodj a házamból! Nem akarlak többet látni! Felejts el és töröld ki a számomat!- kezdtem el teljes erőmből az ajtó felé tolni- menj vissza a tökéletes és csodaszép Jasmine Villegas-hoz! Legyetek boldogok!
Becsaptam a bejárati ajtót, felrohantam az emeletre, egyenesen a szobámba. Az ágyamra borultam, majd könnyes arcomat a párnámba fúrtam. Hangosan felzokogtam, magzatpózba felhúztam lábaimat. Fájt. Nagyon fájt, hogy átvert, hogy kihasznált. Így utólag visszagondolva, biztos vagyok benne, hogy a tengerparti vacsorát is ezért szervezte. Így akart a bűntudatán enyhíteni, én viszont csalódtam. Csalódtam, mert azt hittem, hogy ő az utolsó személy, aki ártani akarna nekem. De ismét naív voltam. Kiskoromban anya mindig azt mondogatta nekem, hogy ne fussak olyan fiú után, aki nem tesz érte, hogy utolérjem. Megígértem neki,hogy soha nem fogok ilyet csinálni. De most még is megtettem. Most, hogy egyedül, csupán könnyeim társaságában ülök a szobámba, rájövök, hogy igen, teljes egészében igaza volt. Már kiskoromban is olyan szerettem volna lenni mint Ő, hisz mindig is okos nő volt, csak kár, hogy manapság nincs idő leülni, és igazi anya-lánya beszélgetéseket folytatni, de tudom, bármi problémám van, csak egy szavamba kerül, Ő azonnal a segítségemre siet. Most viszont egyedül vagyok. Az utolsó ember, aki tartotta bennem a lelket, elmegy fél évre. Rég sírtam ennyire, már meg sem tudom mondani, mikor voltam utoljára ennyire kétségbeesve.Sőt, sosem sírtam végig egy egész délutánt. Este 9 órakor rávettem magam, hogy elcsoszogjak a fürdőig. Ahogy a tükörbe néztem, szabályosan negijedtem saját magamtól. Alapsminkem elkenődött, szemeim karikásak voltak. A délután folyamán próbáltam egy kicsit aludni, de mikor lehunytam a szemem, a délelőtt történtek jutottak eszembe. Így hát feladtam a próbálkozást, és gondoltam lefürdök, hátha felfrissülök. Justin nem hívott, nem küldött sms-t,még csak jelét sem láttam annak, hogy megpróbálná jóvá tenni hibáját. Általában nem engedem magamhoz túl közel az embereket, de benne a rövid ismeretség ellenére is feltétel nélkül megbíztam, ám ez óriási hiba volt. Még csak azt sem mondhatom, hogy a tudatalatti, tulajdonképpen nem létező pénzéhes énem vezérelt, hogy minél közelebb kerüljek hozzá, gazdagság reményében. Ám ezt nem állíthatom, kizártnak tartom, hisz minden nagyképűség ellenére mondhatom, hogy mivel a szüleim tehetősek, ez a lehetőség szóba se jöhet. Az a fajta pedig sosem voltam, aki az életnél is jobban szeret egy olyan celebet, akit nem is ismer személyesen. Hosszú gondolkozásom közepette a kádban a víz elhűlt, úgyhogy jobbnak tartottam befejezni a fürdőzést. Egy frissítő fürdő után már tisztán átláttam a dolgokat, és sajnos rájöttem: akármennyire nem akartam, Justin kilépett az életemből és már sosem jön vissza. Sosem voltam neki fontos.

Hírek

Drága, egyetlen Olvasóim!
Hírekkel jelentkezem. Fontos, úgyhogy aki erre téved legyen szíves olvassa el!  Mint ugye már az előző bejegyzésekben megemlítettem, a kommentek mennyiségét kicsit keveslem. Olvastam már olyan blogokat, ahol a történet jó volt, csak a komment kevés volt, és akkor az író előállt azzal, hogy ameddig nem lesz xy darab komment a bejegyzések alatt, addig nem hoz új rész. És igen ez az, amit én szeretnék elkerülni. Igen, még nagyon az elején vagyok, ráadásul a fogalmazóképességem sem jó. Annyira kérlek benneteket, hogy csak pár szóban, amit tényleg csak 1-2 percig tart leírni és elküldeni, legyetek szívesek kommentben leírni, akár ehhez a bejegyzéshez, akár a részekhez, hogy mi a hiba, esetleg hogy tetszik. Azért kérlek benneteket erre, mert csak a visszajelzésekből tudom hogy jó-e az, amit csinálok, min kellene változtatni, mire kellene odafigyelni. Természetesen az építő kritikára is reagálok. Úgyhogy kérlek benneteket, hogy pár mondtaban összegezzétek azt, amit gondoltok. (Zárójelben megjegyzem, ez olyan mintha magamhoz beszélnék, mert senki nem reagál rá.)
A másik dolog, hogy létrehoztam a blog facebook-os csoportját. Ide kattintva elérhetitek, csatlakozzatok, esetleg írjatok nekem, vagy ide kommentbe és én felveszlek benneteket. Ide fogom először kitenni az új részeket, közlendőket, híreket.
A harmadik dolog, illetve kérdésem az lenne, hogy esetleg nem tudjátok hogy kell berakni a kommenteknél olyat, hogy névtelenül is hozzálehessen szólni? Akár a csoportba, akár ide kommentbe legyen szíves az írjon, aki tudna segíteni.
Előre is köszönöm a segítséget és a komikat, nem sokára jövök az ötödik résszel!
Kitartást a hétre, legyetek jók!
Ezer puszi: Little Candy

4. rész

Kedves Olvasók!
Megérkeztem a 4. résszel, ismét hatalmas késéssel. Sokat gondolkodtam a blog sorsával kapcsolatban és erős elhatározásom, hogy végigcsinálom, most kicsit meginogott. Elsősorban nem azért, mert nincs visszajelzés (persze ez is közrejátszik, hiszen látom a pipák és az oldalmegjelenítések alapján, hogy olvastátok a részeket és ennek ellenére a 3 rész alatt 1 db visszajelzést kaptam) hanem azért, mert nagyon energiám sincs. Mindegy, lesz ami lesz, még az elején vagyok és ha van rá igény, egy facebook csoportot is szívesen létrehozok.
Kitartást a jövő hétre, jó olvasást, kommenteljetek, pipáljatok, mert ebből tudom jó-e az, amit csinálok!
Millió puszi: Little Candy
U.I: elnézést a rövid részért!


4. rész
"Nem akarom Őt elengedni!"


Sara szemszöge:

Korán reggel mocorgásra ébredtem. Félig kinyitottam a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, ki az aki hajnalok hajnalán az ágyamban fészkelődik. A tegnap estéből semmire nem emlékeztem, hisz annyira fáradt voltam, hogy azonnal álomba merültem.
- Jó reggelt!- suttogtam álmos hangon.
- Jó reggelt! Ezek szerint felébresztettelek, ne haragudj!- nézett rám Justin bűnbánóan.
- Semmi gond, már ideje volt felkelni.
Kimásztam az ágyból és gardróbom felé indultam.
- Elfoglalhatom a fürdőt?- kérdeztem Justint hátrafordulva.
- Persze, én addig lemegyek és csinálok reggelit. A konyhában várlak.- villantotta meg csibészes mosolyát.
Magamra zártam a fürdőajtót, felöltöztem, feldobtam egy alapsminket és késznek nyilvánítottam magam.

Lefutottam a lépcsőn, és egyenesen a konyhában tartózkodó Justin-hoz siettem.

- Hmm, jól néz ki!- öleltem át hátulról.

- Ülj le, mindjárt kész vagyok!- utasított.

Pár perc múlva már mindketten a gözölgő tojásrántottánkat fogyasztottuk. Justin hamarabb végzett mint én, állát megtámasztva könyökölt az asztalon, meglehetősen valami nyomasztotta. Leraktam a villám, majd kérdőn néztem rá.

- Elmondod mi a baj?

- Semmi, csak elgondolkoztam.- küldött felém egy bíztató mosolyt.

- Min agyaltál?

- Kettőnkön. Épp ideje lenne megbeszélni a tegnap történteket.

Már vártam, hogy mikor hozza fel a témát. Igazából én is megakartam beszélni vele, hogy mi legyen velünk ezek után, de inkább megvártam, míg Ő hozza fel a témát. Igazság szerint félek. Félek, hogy nem kellek neki, hogy azt mondja, neki ennyi elég volt. Tulajdonképpen még most sem értem, hogy miért állt szóba velem, mikor annyi gyönyörű lány mászkál az utcán. Részemről ez nemcsak egy játék, az elejétől fogva komolyan gondolom, hogy több is lehetne köztünk barátságnál.

- Rendben, akkor kezdem Én - fújja ki Justin idegesen a levegőt- mostanában minden olyan gyorsan történt. Bevallom őszintén, a tengerparti találkozás után nem gondoltam volna, hogy szóbaállsz még velem. De ha átgondoljuk a dolgokat, talán jobb is, hogy így alakult. Magamban már számtalanszor lebonyolítottam ezt a beszélgetést, de élőben valahogy sokkal nehezebb. Nem tudom, Te hogy vélekedsz a dolgokról, de véleményem szerint még nem kellene komolyabb kapcsolatba merülnünk. Félre ne értsd, nem azt mondom, hogy nem lehet köztünk több sima szimpátiánál, csak szerintem ez az idő kevés ahhoz, hogy igazán egymásba szeressünk. Találkozzunk, randizzunk, ismerjük meg jobban egymást, és idővel minden a helyére kerül. Te mit gondolsz?

Furcsa volt végighallgatni a dolgokat Justin szemszögéből. Mindig azt hittem, hogy a férfiak egészen máshogy gondolkoznak, mint a nők, ebben a dologban viszont teljesen egyetértettem Justinnal. 

- Figyelj Justin! Bevallom Neked, hogy én is nagyon sokat gondolkoztam kettőnkön, és ezt még Én is korainak tartom. Nagyon örülök, hogy van egy olyan ember, aki ennyire törődik velem. Ezt a szeretet sajnos a szüleimtől nem igazán kapom meg, és jelenleg Te vagy az egyetlen, akiben maximálisan megbízok és akire számítok. Ne rontsuk el ezt az egészet azzal, hogy elhamarkodottan döntünk. Ha az idő úgy ítéli meg, hogy nekünk nem kell együtt lennünk, még akkor is barátok maradunk. Mit gondolsz?

Kérdésemet néhány perc néma csönd követte. Már kezdtem kétségbeesni, azt hittem meggondolta magát, amikor végre megszólalt:

- Teljesen egyetértek. Köszönöm, hogy megnyíltál előttem, nagyon sokat jelent.

Halvány, de szívből jövő mosolyt küldtem felé. Épp indultam volna fel az emeletre, hogy összepakoljak, mikor Justin egy bizonytalan kérdést intézett felém.

- Sara, akkor hogy ezt így megbeszéltük, lejönnél velem este a partra?- kérdezte szégyenlősen, lehajtott fejjel.

Félúton megálltam, visszafordultam, és egy bátortalan lépéssel elértem, hogy fel tudjam emelni a fejét, ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.

- Persze, nem is kérdés. Addig maradsz?

Heves bólogatással nyilvánította ki tetszését.

- Ne Justin, tegyél le kérlek!- könyörögtem immár Los Angeles tengerpartján délután 5 órakor, mivel Justin készségesen felajálotta, hogy segít megmártózni. Igazából a délután folyamán semmi említésre méltó dolog nem történt. Annyiban tért el a megszokott rendtől, hogy most nem csókoltuk meg egymást, nem ölelgettük halálra magunkat, tartva ezzel az egyezségünket.

- Gyere Sara, szeretnék mutatni neked valamit- húzott maga után Justin. Egy mécsesekkel kirakott keskeny úton egy gyönyörű két személyre terített asztalhoz jutottunk. Justin úriember módjára kihúzta nekem a széket, majd Ő is helyet foglalt.

- Tetszik?- kérdezte reménykedve.

- Persze, ez az egész gyönyörű, még egy fiú sem tett meg ennyit értem.

Áthajoltam az asztalon, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de az utolsó pillanatban elfordította a fejét, és az arcára szánt puszi a száján landolt. A meglepődöttségtől megszólalni sem tudtam, és mikor felmértem, hogy mi is történt valójában, a fejemet lehajtva visszahúzódtam eredeti helyemre.

- Jajj Sara, ne haragudj, kérlek, de már nem bírok magammal és...- kezdett el szabadkozni.

- Jó Justin, nyugi, semmi gond, nem haragszom.

Gyönyörű szemeiből elillant az idegesség és a bűnbánat, helyét a boldogság és a megkönnyebbülés vette át. Az este további része viszonylag csendben telt, és ezt betudtam a véletlen csóknak. Nem bírtam tovább ezt a kínos csendet, ezért felszólaltam:

- Justin, egész este nem szólsz hozzám, csak ha nagyon muszály. Mi van veled? Még mindig a csók miatt vagy fennakadva? Felejtsd már el! Nem történt semmi, csókolóztunk már, nem értem miért nagy probléma ez. Elmondod hogy mi a baj, mert már egyáltalán nem értelek?

Gesztenyebarna szemeiben láttam a meglepődöttséget. Pár percig néma csendben ültünk farkaszemet nézve, majd Ő szólalt meg:

- Nem a csókkal van a bajom, hanem hogy megígértem Neked, hogy nem teszek semmi olyat, ami többre utalna barátságnál! Így utólag már bánom! Ez nem normális dolog, hogy a barátok csókolznak!

- Ugyanmár Justin! Sosem voltunk átlagosak! Szerinted a barátok együtt romantikáznak Los Angeles tengerpartján? Hát nem Justin, rohadtul nem! A mi kapcsolatunk sosem normális dolgokra épült, úgyhogy ezen ne akadj fenn! Érezzük jól magunkat, és felejtsük el ezt az egészet! Komolyan mondom, nem hiszem el hogy egy ártatlan csókon ennyit agyaltál!- csattantam fel ismét.

Pár perc erejéig ismét kínos csend állt be, majd halkan, szégyenlősen ismét egy kérdést tett fel:

- Sar, megcsókolhatlak?

- A pofám leszakad Justin!- tört elő belőlem a nevetés- gyere ide, te idióta!

Pár pillanat múlva mézédes ajkai régi látogatóként simogatták az enyémet. Ekkor tudatosult bennem minden és egy dolgot biztosan tudok: nem akarok Őt elengedni.

3.rész

Kedves Olvasók!
Hatalmas késéssel, de itt a 3. rész. Sajnos a héten energiám és időm se nagyon engedte az írást, de emiatt nem szeretném feladni. A héten megkaptam a fejlécet, amit a Dare to Dream nevű oldal készített, azonbelül is Khyra. Ha tetszett a rész pipáljatok, komizzatok, esetleg iratkozzatok fel, az építő kritikát is elolvasom.
Kitartást a  hétre!
Ezer puszi: Little Candy

3. rész
"Túl sok a megválaszolatlan kérdés!"

Sara szemszöge:

Reggel 11 órakor ébresztőórám fülsüketítő hangjára keltem. Miközben felültem az ágyban, gondolataim Justin felé terelődtek. 3 hete nem láttam, nem hallottam felőle, mégcsak nem is gondoltam rá. Szándékosan nem néztem híradót és nem olvastam pletykalapokat. Féltem, hogy esetleg olyan dolgot olvasok vagy hallok róla, ami felkavarja azokat az érzéseket, amiket próbálok kiölni a szívemből. Számomra érthetelen, hogy alig pár napos ismeretség után ennyire megszerettem egy olyan embert, aki aztán kihasznált. Iránta táplált érzéseimet már-már sikerült kiölni, egészen a tegnapi napig. A tengerparti találkozás eszembe juttatta, mennyire tökéletes. Ahogy barna haja az égnek meredt és gesztenyebarna szemei gyönyörűen csillogtak a napsütésben. Tökéletesen kidolgozott felsőtestét szabadon hagyta, így ráláttam kockáira és tetoválásaira. Az éneklés az élete, de a külsejére mindig is nagy gondot fordított.
Gondolatmenetem végére az óra 12-t ütött. Úgy gondoltam felöltözöm és elmegyek egy étterembe, mivel Monica a héten szabadságon van, így főzni sem tud.

Fél óra múlva kedvenc éttermemnél szállok ki. Azért szeretem annyira, mert Los Angeles csendesebb környékén van és tényleg jól főznek. Beléptem a helyiségbe, amit az ajtó feletti csengő jelzett. Egy eldugottabb asztalhoz ültem le, majd a pincérnő mosolyogva tartott felém, hogy felvegye a rendelést.
- Üdvözlöm, mit hozhatok?
- Egy tál spagettit szeretnék colával.
- Rendben, máris hozom.
Míg a rendelésemre vártam, odakinnt elkezdett esni az eső. Ha Londonban lennék, ezen meg sem lepődnék, de Los Angelesben ez megletősen szokatlan jelenség. Idővel megkaptam a spaettim, és evés közben anyáékon agyaltam. Számomra felfoghatatlan, hogy amikor hazajövök, hogy egy kicsit pihenjek és a családommal töltsem az időt, Ők akkor is reggeltől estig dolgoznak.
Gondolatmenetemet  egy ismerős hang szakította félbe. Lopva az ajtó felé pillantottam és megláttam Justint egy gyönyörű fekete lány társaságában. Tőlem nem messze foglaltak helyet, így közelebbről is szemügyre vehettem a a lány arcát anélkül, hogy Justin észrevett volna. A lány minden bizonnyal Jasmine Villegas volt, a híres énekesnő, aki után megfordulnak a pasik. Gyanúm beigazolódott, mikor megszólalt azon a cérnavékony hangján. Sosem szerettem, szerintem a tehetség nem itt kezdődik. Hirtelen szorítást éreztem a mellkasomban, majd legördültek az első könnycseppek. Túl naív vagyok, elhittem, hogy a nagy Justin Bieber velem fog randizni, mikor bárkit megkaphat. Ugyan már! Nem érdekelt, ki lát és hall, hangos zokogásban törtem ki. Leraktam az asztalra az ebéd árát, majd sietős léptekkel elhagytam az éttermet. Kinnt még mindig esett az eső, így autóm keresése közben jócskán eláztam. Már épp szálltam volna be a terepjáróba, mikor valaki megragadta a karom és magához húzott. Felnéztem, és azzal a gyönyörű gesztenyebarna szempárral találkoztam, ami már az első pillanattól magával ragadott. Most viszont ezek a szemek nem vidámságot, hanem aggodalmat és megbánást tükröztek.
- Sara -suttogta- mit keresel itt? Miért rohantál el?
- Épp ez a gond Justin- csattantam fel- túl sok a megválaszolatlan kérdés! Miért hazudtál? Miért hívtál randira, ha barátnőd az étteremben ül? Miért adsz reményt, ha esélyt nem? Miért?- zokogtam továbbra is.
- Shh Sara, semmi gond!- nyugtatgatott- Nem a barátnőm, ki nem állhatom.
- Akkor miért mutatkozol vele a nyilvánosság előtt?
- Mert Scooter azt szeretné, ha levetkőzném a rosszfiú imidzsem, és úgy gondolja, ha a "tökéletes" Jasmine Villegas-szal mutatkozom, ez sikerülni fog.
- Akkor ti n-nem is...- dadogtam.
- Nem, dehogy. Az én eszemet egy gyönyörű barna lány vette el.- villantotta meg kisfiús mosolyát.
Pár pillanat múlva mézédes ajkait éreztem az enyémen. Annyira hiányzott, hogy valaki ennyire törődjön velem.

Elváltunk egymástól, majd először én szólaltam meg.
- Hazajössz velem?- kérdeztem lehajtott fejjel.
Állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Persze, gyalog jöttem, szóval nem kell külön mennünk.
Beszálltunk az autóba, és ekkor eszembe jutott Jasmine, aki valószínű még mindig Justint várja.
- Justin, Jasmine-nel mi lesz?
- Hazatalál magától is.- dörmögte az orra alól.
10 perc múlva kéz a kézben sétáltunk be a házba. A konyhaasztlon egy papírfecni várt:
Kislányom!
El kell utaznunk 3 hétre Párizsba! Daniel a nagyinál van, majd hívunk!
Szeretünk!
Megsemmisülve olvastam végig az üzenetet. Ennyit a szüleimről. Mégcsak nem is élőben közölték, hogy lelépnek 3 hétre.
Valószinűleg sokáig álltam lefagyva a konyha közepén, mert egyszercsak két erős kezet éreztem a derekamon.
- Mi a baj?- suttogta Justin a fülembe.
- Semmi, anyuék elutaztak 3 hétre, de most nem szeretnék ezzel foglalkozni.
A faliórára pillantottam, ami 4 órát mutatott. Felbaktattunk a szobámba és egészen tízig beszélgettünk. Adtam Justinnak inget és boxert apa ruhái közül, majd elment letusolni. Mikor kijött, követtem példáját és tíz perc alatt végeztem a tisztálkodással. Bemásztam az ágyba, és vártam, hogy Justin bebújjon mellém. Visszakaptam, és ha elég ügyes leszek meg tudom tartani. Bár, ha jobban belegondolok, sosem volt az enyém. Kezeit derekam köré fonta, lágy csókot lehelt ajkaimra, majd védelmező ölelésében átléptem Álomország kapuján.

Justin szemszöge:

Elképesztő. Elképesztő, hogy mennyire nyugodt és csodálatos ez a lány. Most, hogy a karjaim közt fekszik, annyira védtelennek tűnik. Igazából bűntudatom van, mert 3 hete nem hívtam fel, nem írtam neki. Félreértés ne essék, nem kihasználni akartam, csak a munkám miatt nem volt szabadidőm. Életem egyik legjobb délutánja volt, mikor nekimentem a parton. Ha akkor nem vagyok figyelmetlen, most nem állna szóba velem. De most itt szuszog karjaim közt és ez a legfontosabb. Holnap mindenféleképpen meg kell beszülnénk a ma történteket, és hogy mi legyen velünk ezután. Minden olyan gyorsan történt: az étterem, Jasmine, a csók, szülei távozása. Erről az egyik számom jut eszembe: Die In Your Arms.