2014. február 14., péntek

4. rész

Kedves Olvasók!
Megérkeztem a 4. résszel, ismét hatalmas késéssel. Sokat gondolkodtam a blog sorsával kapcsolatban és erős elhatározásom, hogy végigcsinálom, most kicsit meginogott. Elsősorban nem azért, mert nincs visszajelzés (persze ez is közrejátszik, hiszen látom a pipák és az oldalmegjelenítések alapján, hogy olvastátok a részeket és ennek ellenére a 3 rész alatt 1 db visszajelzést kaptam) hanem azért, mert nagyon energiám sincs. Mindegy, lesz ami lesz, még az elején vagyok és ha van rá igény, egy facebook csoportot is szívesen létrehozok.
Kitartást a jövő hétre, jó olvasást, kommenteljetek, pipáljatok, mert ebből tudom jó-e az, amit csinálok!
Millió puszi: Little Candy
U.I: elnézést a rövid részért!


4. rész
"Nem akarom Őt elengedni!"


Sara szemszöge:

Korán reggel mocorgásra ébredtem. Félig kinyitottam a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, ki az aki hajnalok hajnalán az ágyamban fészkelődik. A tegnap estéből semmire nem emlékeztem, hisz annyira fáradt voltam, hogy azonnal álomba merültem.
- Jó reggelt!- suttogtam álmos hangon.
- Jó reggelt! Ezek szerint felébresztettelek, ne haragudj!- nézett rám Justin bűnbánóan.
- Semmi gond, már ideje volt felkelni.
Kimásztam az ágyból és gardróbom felé indultam.
- Elfoglalhatom a fürdőt?- kérdeztem Justint hátrafordulva.
- Persze, én addig lemegyek és csinálok reggelit. A konyhában várlak.- villantotta meg csibészes mosolyát.
Magamra zártam a fürdőajtót, felöltöztem, feldobtam egy alapsminket és késznek nyilvánítottam magam.
Lefutottam a lépcsőn, és egyenesen a konyhában tartózkodó Justin-hoz siettem.
- Hmm, jól néz ki!- öleltem át hátulról.
- Ülj le, mindjárt kész vagyok!- utasított.
Pár perc múlva már mindketten a gözölgő tojásrántottánkat fogyasztottuk. Justin hamarabb végzett mint én, állát megtámasztva könyökölt az asztalon, meglehetősen valami nyomasztotta. Leraktam a villám, majd kérdőn néztem rá.
- Elmondod mi a baj?
- Semmi, csak elgondolkoztam.- küldött felém egy bíztató mosolyt.
- Min agyaltál?
- Kettőnkön. Épp ideje lenne megbeszélni a tegnap történteket.
Már vártam, hogy mikor hozza fel a témát. Igazából én is megakartam beszélni vele, hogy mi legyen velünk ezek után, de inkább megvártam, míg Ő hozza fel a témát. Igazság szerint félek. Félek, hogy nem kellek neki, hogy azt mondja, neki ennyi elég volt. Tulajdonképpen még most sem értem, hogy miért állt szóba velem, mikor annyi gyönyörű lány mászkál az utcán. Részemről ez nemcsak egy játék, az elejétől fogva komolyan gondolom, hogy több is lehetne köztünk barátságnál.
- Rendben, akkor kezdem Én - fújja ki Justin idegesen a levegőt- mostanában minden olyan gyorsan történt. Bevallom őszintén, a tengerparti találkozás után nem gondoltam volna, hogy szóbaállsz még velem. De ha átgondoljuk a dolgokat, talán jobb is, hogy így alakult. Magamban már számtalanszor lebonyolítottam ezt a beszélgetést, de élőben valahogy sokkal nehezebb. Nem tudom, Te hogy vélekedsz a dolgokról, de véleményem szerint még nem kellene komolyabb kapcsolatba merülnünk. Félre ne értsd, nem azt mondom, hogy nem lehet köztünk több sima szimpátiánál, csak szerintem ez az idő kevés ahhoz, hogy igazán egymásba szeressünk. Találkozzunk, randizzunk, ismerjük meg jobban egymást, és idővel minden a helyére kerül. Te mit gondolsz?

Furcsa volt végighallgatni a dolgokat Justin szemszögéből. Mindig azt hittem, hogy a férfiak egészen máshogy gondolkoznak, mint a nők, ebben a dologban viszont teljesen egyetértettem Justinnal. 
- Figyelj Justin! Bevallom Neked, hogy én is nagyon sokat gondolkoztam kettőnkön, és ezt még Én is korainak tartom. Nagyon örülök, hogy van egy olyan ember, aki ennyire törődik velem. Ezt a szeretet sajnos a szüleimtől nem igazán kapom meg, és jelenleg Te vagy az egyetlen, akiben maximálisan megbízok és akire számítok. Ne rontsuk el ezt az egészet azzal, hogy elhamarkodottan döntünk. Ha az idő úgy ítéli meg, hogy nekünk nem kell együtt lennünk, még akkor is barátok maradunk. Mit gondolsz?

Kérdésemet néhány perc néma csönd követte. Már kezdtem kétségbeesni, azt hittem meggondolta magát, amikor végre megszólalt:
- Teljesen egyetértek. Köszönöm, hogy megnyíltál előttem, nagyon sokat jelent.
Halvány, de szívből jövő mosolyt küldtem felé. Épp indultam volna fel az emeletre, hogy összepakoljak, mikor Justin egy bizonytalan kérdést intézett felém.
- Sara, akkor hogy ezt így megbeszéltük, lejönnél velem este a partra?- kérdezte szégyenlősen, lehajtott fejjel.
Félúton megálltam, visszafordultam, és egy bátortalan lépéssel elértem, hogy fel tudjam emelni a fejét, ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen.
- Persze, nem is kérdés. Addig maradsz?
Heves bólogatással nyilvánította ki tetszését.

- Ne Justin, tegyél le kérlek!- könyörögtem immár Los Angeles tengerpartján délután 5 órakor, mivel Justin készségesen felajálotta, hogy segít megmártózni. Igazából a délután folyamán semmi említésre méltó dolog nem történt. Annyiban tért el a megszokott rendtől, hogy most nem csókoltuk meg egymást, nem ölelgettük halálra magunkat, tartva ezzel az egyezségünket.
- Gyere Sara, szeretnék mutatni neked valamit- húzott maga után Justin. Egy mécsesekkel kirakott keskeny úton egy gyönyörű két személyre terített asztalhoz jutottunk. Justin úriember módjára kihúzta nekem a széket, majd Ő is helyet foglalt.
- Tetszik?- kérdezte reménykedve.
- Persze, ez az egész gyönyörű, még egy fiú sem tett meg ennyit értem.
Áthajoltam az asztalon, hogy egy puszit nyomjak az arcára, de az utolsó pillanatban elfordította a fejét, és az arcára szánt puszi a száján landolt. A meglepődöttségtől megszólalni sem tudtam, és mikor felmértem, hogy mi is történt valójában, a fejemet lehajtva visszahúzódtam eredeti helyemre.
- Jajj Sara, ne haragudj, kérlek, de már nem bírok magammal és...- kezdett el szabadkozni.
- Jó Justin, nyugi, semmi gond, nem haragszom.
Gyönyörű szemeiből elillant az idegesség és a bűnbánat, helyét a boldogság és a megkönnyebbülés vette át. Az este további része viszonylag csendben telt, és ezt betudtam a véletlen csóknak. Nem bírtam tovább ezt a kínos csendet, ezért felszólaltam:
- Justin, egész este nem szólsz hozzám, csak ha nagyon muszály. Mi van veled? Még mindig a csók miatt vagy fennakadva? Felejtsd már el! Nem történt semmi, csókolóztunk már, nem értem miért nagy probléma ez. Elmondod hogy mi a baj, mert már egyáltalán nem értelek?
Gesztenyebarna szemeiben láttam a meglepődöttséget. Pár percig néma csendben ültünk farkaszemet nézve, majd Ő szólalt meg:
- Nem a csókkal van a bajom, hanem hogy megígértem Neked, hogy nem teszek semmi olyat, ami többre utalna barátságnál! Így utólag már bánom! Ez nem normális dolog, hogy a barátok csókolznak!
- Ugyanmár Justin! Sosem voltunk átlagosak! Szerinted a barátok együtt romantikáznak Los Angeles tengerpartján? Hát nem Justin, rohadtul nem! A mi kapcsolatunk sosem normális dolgokra épült, úgyhogy ezen ne akadj fenn! Érezzük jól magunkat, és felejtsük el ezt az egészet! Komolyan mondom, nem hiszem el hogy egy ártatlan csókon ennyit agyaltál!- csattantam fel ismét.
Pár perc erejéig ismét kínos csend állt be, majd halkan, szégyenlősen ismét egy kérdést tett fel:
- Sar, megcsókolhatlak?
- A pofám leszakad Justin!- tört elő belőlem a nevetés- gyere ide, te idióta!
Pár pillanat múlva mézédes ajkai régi látogatóként simogatták az enyémet. Ekkor tudatosult bennem minden és egy dolgot biztosan tudok: nem akarok Őt elengedni.




2 megjegyzés: