Hatalmas késéssel, de itt a 3. rész. Sajnos a héten energiám és időm se nagyon engedte az írást, de emiatt nem szeretném feladni. A héten megkaptam a fejlécet, amit a Dare to Dream nevű oldal készített, azonbelül is Khyra. Ha tetszett a rész pipáljatok, komizzatok, esetleg iratkozzatok fel, az építő kritikát is elolvasom.
Kitartást a hétre!
Ezer puszi: Little Candy
3. rész
"Túl sok a megválaszolatlan kérdés!"
Sara szemszöge:
Reggel 11 órakor ébresztőórám fülsüketítő hangjára keltem. Miközben felültem az ágyban, gondolataim Justin felé terelődtek. 3 hete nem láttam, nem hallottam felőle, mégcsak nem is gondoltam rá. Szándékosan nem néztem híradót és nem olvastam pletykalapokat. Féltem, hogy esetleg olyan dolgot olvasok vagy hallok róla, ami felkavarja azokat az érzéseket, amiket próbálok kiölni a szívemből. Számomra érthetelen, hogy alig pár napos ismeretség után ennyire megszerettem egy olyan embert, aki aztán kihasznált. Iránta táplált érzéseimet már-már sikerült kiölni, egészen a tegnapi napig. A tengerparti találkozás eszembe juttatta, mennyire tökéletes. Ahogy barna haja az égnek meredt és gesztenyebarna szemei gyönyörűen csillogtak a napsütésben. Tökéletesen kidolgozott felsőtestét szabadon hagyta, így ráláttam kockáira és tetoválásaira. Az éneklés az élete, de a külsejére mindig is nagy gondot fordított.
Gondolatmenetem végére az óra 12-t ütött. Úgy gondoltam felöltözöm és elmegyek egy étterembe, mivel Monica a héten szabadságon van, így főzni sem tud.
Fél óra múlva kedvenc éttermemnél szállok ki. Azért szeretem annyira, mert Los Angeles csendesebb környékén van és tényleg jól főznek. Beléptem a helyiségbe, amit az ajtó feletti csengő jelzett. Egy eldugottabb asztalhoz ültem le, majd a pincérnő mosolyogva tartott felém, hogy felvegye a rendelést.
- Üdvözlöm, mit hozhatok?
- Egy tál spagettit szeretnék colával.
- Rendben, máris hozom.
Míg a rendelésemre vártam, odakinnt elkezdett esni az eső. Ha Londonban lennék, ezen meg sem lepődnék, de Los Angelesben ez megletősen szokatlan jelenség. Idővel megkaptam a spaettim, és evés közben anyáékon agyaltam. Számomra felfoghatatlan, hogy amikor hazajövök, hogy egy kicsit pihenjek és a családommal töltsem az időt, Ők akkor is reggeltől estig dolgoznak.
Gondolatmenetemet egy ismerős hang szakította félbe. Lopva az ajtó felé pillantottam és megláttam Justint egy gyönyörű fekete lány társaságában. Tőlem nem messze foglaltak helyet, így közelebbről is szemügyre vehettem a a lány arcát anélkül, hogy Justin észrevett volna. A lány minden bizonnyal Jasmine Villegas volt, a híres énekesnő, aki után megfordulnak a pasik. Gyanúm beigazolódott, mikor megszólalt azon a cérnavékony hangján. Sosem szerettem, szerintem a tehetség nem itt kezdődik. Hirtelen szorítást éreztem a mellkasomban, majd legördültek az első könnycseppek. Túl naív vagyok, elhittem, hogy a nagy Justin Bieber velem fog randizni, mikor bárkit megkaphat. Ugyan már! Nem érdekelt, ki lát és hall, hangos zokogásban törtem ki. Leraktam az asztalra az ebéd árát, majd sietős léptekkel elhagytam az éttermet. Kinnt még mindig esett az eső, így autóm keresése közben jócskán eláztam. Már épp szálltam volna be a terepjáróba, mikor valaki megragadta a karom és magához húzott. Felnéztem, és azzal a gyönyörű gesztenyebarna szempárral találkoztam, ami már az első pillanattól magával ragadott. Most viszont ezek a szemek nem vidámságot, hanem aggodalmat és megbánást tükröztek.
- Sara -suttogta- mit keresel itt? Miért rohantál el?
- Épp ez a gond Justin- csattantam fel- túl sok a megválaszolatlan kérdés! Miért hazudtál? Miért hívtál randira, ha barátnőd az étteremben ül? Miért adsz reményt, ha esélyt nem? Miért?- zokogtam továbbra is.
- Shh Sara, semmi gond!- nyugtatgatott- Nem a barátnőm, ki nem állhatom.
- Akkor miért mutatkozol vele a nyilvánosság előtt?
- Mert Scooter azt szeretné, ha levetkőzném a rosszfiú imidzsem, és úgy gondolja, ha a "tökéletes" Jasmine Villegas-szal mutatkozom, ez sikerülni fog.
- Akkor ti n-nem is...- dadogtam.
- Nem, dehogy. Az én eszemet egy gyönyörű barna lány vette el.- villantotta meg kisfiús mosolyát.
Pár pillanat múlva mézédes ajkait éreztem az enyémen. Annyira hiányzott, hogy valaki ennyire törődjön velem.
- Hazajössz velem?- kérdeztem lehajtott fejjel.
Állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Persze, gyalog jöttem, szóval nem kell külön mennünk.
Beszálltunk az autóba, és ekkor eszembe jutott Jasmine, aki valószínű még mindig Justint várja.
- Justin, Jasmine-nel mi lesz?
- Hazatalál magától is.- dörmögte az orra alól.
10 perc múlva kéz a kézben sétáltunk be a házba. A konyhaasztlon egy papírfecni várt:
Kislányom!
El kell utaznunk 3 hétre Párizsba! Daniel a nagyinál van, majd hívunk!
Szeretünk!
Megsemmisülve olvastam végig az üzenetet. Ennyit a szüleimről. Mégcsak nem is élőben közölték, hogy lelépnek 3 hétre.
Valószinűleg sokáig álltam lefagyva a konyha közepén, mert egyszercsak két erős kezet éreztem a derekamon.
- Mi a baj?- suttogta Justin a fülembe.
- Semmi, anyuék elutaztak 3 hétre, de most nem szeretnék ezzel foglalkozni.
A faliórára pillantottam, ami 4 órát mutatott. Felbaktattunk a szobámba és egészen tízig beszélgettünk. Adtam Justinnak inget és boxert apa ruhái közül, majd elment letusolni. Mikor kijött, követtem példáját és tíz perc alatt végeztem a tisztálkodással. Bemásztam az ágyba, és vártam, hogy Justin bebújjon mellém. Visszakaptam, és ha elég ügyes leszek meg tudom tartani. Bár, ha jobban belegondolok, sosem volt az enyém. Kezeit derekam köré fonta, lágy csókot lehelt ajkaimra, majd védelmező ölelésében átléptem Álomország kapuján.
Justin szemszöge:
Elképesztő. Elképesztő, hogy mennyire nyugodt és csodálatos ez a lány. Most, hogy a karjaim közt fekszik, annyira védtelennek tűnik. Igazából bűntudatom van, mert 3 hete nem hívtam fel, nem írtam neki. Félreértés ne essék, nem kihasználni akartam, csak a munkám miatt nem volt szabadidőm. Életem egyik legjobb délutánja volt, mikor nekimentem a parton. Ha akkor nem vagyok figyelmetlen, most nem állna szóba velem. De most itt szuszog karjaim közt és ez a legfontosabb. Holnap mindenféleképpen meg kell beszülnénk a ma történteket, és hogy mi legyen velünk ezután. Minden olyan gyorsan történt: az étterem, Jasmine, a csók, szülei távozása. Erről az egyik számom jut eszembe: Die In Your Arms.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése