2014. január 5., vasárnap

1. rész

Sziasztok!
Meg is érkeztem az 1. résszel. Igazából hamarabbra terveztem, de sajnos nem voltam gépközelben.
További jó pihenést mindenkinek és jó olvasást!

1. rész
"Ő is csak kihasznált"

Sara szemszöge:

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Kinyitottam az ajtót és Justin-nal találtam szembe magam. Meglepődöttségemet nem igazán tudtam leplezni.
- Justin, hát Te?
- Csak azért jöttem, hogy megköszönjem az öltönyöket és hogy megkérdezzem, lenne-e kedved eljönni velem valahova délután?
Valószínűleg meglepődöttségem kiült az arcomra, amit észre is vett, mert arca hirtelen lángba borult.
- P-persze nagyon szívesen-dadogtam.
- Rendben, 7-re itt vagyok érted-szállt be fehér Ferrari-jába.
A bejárati ajtónak dőlve vigyorogtam. Ha valaki most látna, tuti hülyének nézne. Azért mondtam igent Justin-nak, mert nagyon szimpatikus és egyáltalán nem olyan, amilyennek az újságírók beállítják.
Hét óra előtt öt perccel teljes harci díszben járkáltam fel-alá a nappaliban. Bátran kijelenthetem, hogy sosem izgultam még ennyire. Remélem jól sikerül az este, mert szerintem több is lehetne köztünk barátságnál. Dudálást hallottam, ezért táskámat felkapva rohantam az ajtó felé. Ám ez nem a legjobb ötlet volt, mert a 6 centis magassarkúmban megbotlottam és már borultam is. Azt utolsó pillanatban két erős kar fonódott a derekam köré és tartott meg. Felnéztem, mire Justin gyönyörű gyesztenyebarna szemeivel találkoztam. Áh, de ciki!
- Óvatosan Sara!-mosolygott édesen.
Tíz perc kocsikázás után egy hatalmas étteremnél szálltunk ki. Kellemesen telt az este. Sokat nevettünk, meséltünk magunkról. Kiderült, hogy balkezes. Hmm, érdekes. Felajánlottam, hogy nálam folytassuk a társalgást, amit hatalmas vigyorral fogadott.
Este 10 órakor viszont úgy döntött, hazaindul.
- Holnap is találkozunk?- kérdeztem szégyenlősen.
- Az a helyzet-vakarta meg a tarkóját-hogy mi holnap utazunk vissza Los Angeles-be.
Ekkor villámcsapásként ért a felismerés: Ő is ugyanolyan, mint a többi fiú, Ő is csak kihasznált. Egy napra kellek neki és mintha semmi sem történt volna kilép az életemből.
- Ó, értem!- próbáltam elnyelni kicsordulő könnyeimet.
- Sara, kérlek ne haragudj!-könyörgött.
- Nem, semmi baj! Szia Justin!-sétáltam be a házba.
Már nem érdekelt semmi. Hangos zokogásban törtem ki. Életemben először éreztem ilyet: összetörtem. Teljesen összetörtem.

3 megjegyzés:

  1. Drága Adél! :)) Egy kis meglepi vár nálam az "Awards" menüpont alatt! :)) Várom a 2. részt! ;) xox <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom!!:OO
      Azta!:) Most ezzel nagyon megleptél:) Húha!:) Sajnos a neveden még nem tudlak szólitani, de lehet hogy egy idő után megbízol annyira bennem , hogy elmondd:)
      Nagyon szépen köszönöm:) El sem tudod hinni mennyit jelent:)
      Imádlak!:) Köszönöm♥

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés