2014. április 20., vasárnap

9. rész

Sziasztok!
Meg is hoztam a 9. részt, bár nem igazán időben. Remélem tetszeni fog, a pipákat, kommenteket, feliratkozókat most is szívesen fogadom. Köszönöm a 7 feliratkozót és a több mint 3000 oldalmegjelenítést! Csodálatosak vagytok, és bízok benne, hogy ezek a számok nőni fognak!
Nemrég létrehoztam az Instagram profilom, nyugodtan írhattok, és bekövetlek bennetek!
Jó olvasást és kellemes húsvéti ünnepeket!
Puszi: Little Candy


9. rész
"Bármit megteszek, csak ne bántsd Őt!"

 ~Justin szemszöge~
A női sikítás hallatán ledermedtem, a lábaim földbe gyökereztek, egy hang sem jött ki a torkomon. Ujjaim elgyengültek, komoly erőfeszítések árán tudtam a telefont a markomban tartani.
- Sara! Jól vagy?- kiáltottam idegesen a készülékbe.
- Minden rendben lesz a kicsikével, ha teljesíted a kérésemet- fenyegetett meg egy öblös, mély hang a vonal túlsó végéről.
- Megtalállak, érted? Megtalállak, és kinyírlak, ha egy ujjal is hozzáérsz!
- Ugyan már! Lásd be, hogy tehetetlen vagy velem szemben! Csak tedd, amit kérek, és nem esik baja a lánynak! 5000 dollárt kérek, és gondolom mondanom sem kell, hogy mindezt a rendőrség tudta nélkül!- éreztem, hogy száját gúnyos mosolyra húzta.
- Rendben- válaszoltam habozás nélkül- Bármit megteszek, csak ne bántsd Őt! Mikor adjam át a pénzt?
- Csak ne olyan hevesen!- horkantott fel- Először meg kell róla bizonyosodnom, hogy nem szólsz a rendőrségnek.
- Ígérem nem értesítem őket, csak hadd hozzam minél hamarabb haza Őt! Kérlek!- szinte már könyörögtem a kegyetlen férfinak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök.
Kétségbeesésem közepette ismét patakban kezdtek el folyni a sós könnycseppek. Sosem sírtam még lány miatt. Nem sírtam, mikor csúfoltak a suliban, vagy mikor lenézték a munkámat, de érte tűzbe tenném a kezem. Nem hagyhatom, hogy az az őrült bántsa, esetleg olyat tegyen vele, amit Sara nem szeretne.
- Hát legyen!- sóhajtott hatalmasat- Látatlanul is megbízom benned! Délután 4 órakor találkozzunk az város szélén lévő elhagyatott raktárépületnél! De ne késs, mert ha ez mégis megtörténne, azt fogom hinni, hogy meggondoltad magad, és még sem ér annyit a kislány, hogy átnyújtsd nekem ezt a roppant magas összeget!
- Időben ott leszek- bólintottam, inkább csak magamnak- Nem kell rám várni.
- Majd meglátjuk!- morogta köszönésképp, majd bontotta a vonalat.

Érzések százai kavarogtak most bennem. Kicsit mintha megnyugodtam volna, hogy nem esett baja, másrészt viszont még mindig kételyeim voltak, mivel teljesen ki vagyok szolgáltatva ennek az ismeretlen pasasnak. Meg van kötve a kezem, hisz nem tudom, hogy hol tartják fogva a szerelmem. Nem érdekel a pénz, a hírnév, a karrierem, mások véleménye, csak és kizárólag az, hogy a délután folyamán már láthatom Sarat, és ha törik ha szakad, hazahozom. Nem hiszem, hogy említeni kéne bárkinek is ezt a dolgot, hisz nem kockáztathatom Sara testi épségét.
3 héttel ezelőtt, ha valaki azt mondja nekem, hogy egy New York-i szállodában fogok ülni éjjel háromkor, miközben azon töröm a fejem, hogy vajon a legfontosabb nő- persze anyukám mellett- hol van fogva tartva, valószínű, hogy kiröhögöm. Sosem éreztem még ilyet. Sosem voltam bizonytalan, hisz az eddigi életem szinte tökéletes volt, legalábbis úgy éreztem. Nem voltak kételyeim a családommal és a karrieremmel kapcsolatban, azt hittem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Valamit azonban mégis kerestem. Hosszú időn át nem tudtam rájönni, mi az a valami, ami miatt mégis egy kisebb űr tátong a szívemben. Teljes tudatlanságban éltem, egészen három héttel ezelőttig, amikor ugyanis találkoztam Saraval.Ő az a lány, aki képes kitölteni ezt a feketeséget a szívemben. És itt dőlt el minden: az életem árán is meg fogom védeni!
 Bár, reális szemszögből nézve a dolgokat, mégsem sikerült megmentenem őt. Nem tartottam be az ígéretem, miszerint meg fogom óvni mindentől és mindenkitől. Most, hogy kételyek közt vergődve ülök egyes-egyedül egy hotelszobában, rá kell jöjjek, hogy mindvégig én jelentettem számára a legnagyobb veszélyt. A szörnyeteg bennem lakozik, de túl önző vagyok ahhoz, hogy távol tartsam magam tőle. Valamelyik rosszakaróm ejtette rabul Őt, ebben szinte biztos vagyok, hisz ki akarna pont neki fájdalmat okozni? A légynek sem tudna ártani, ez az egész elrablás az én kikészítésem céljából történt, hisz tudják, hogy általa vagyok a legsebezhetőbb.

Elmélkedésem végeztével az órára pillantottam, ami 5 órát mutatott. Semmi értelmét nem láttam visszafeküdni, ezért cuccaimat a kezembe véve lépdeltem a hatalmas fürdőszoba felé. Ahogy ránéztem a mosdókagylón heverő fésűjére, a torkom összeszorult, a szívem eszeveszett vágtába kezdett, s úgy éreztem, ha nem kap el valaki tüstént, a legközelebbi állomás a kórház lesz. A fejemet oldalra kapva néztem a tükörbe, ahonnan egy táskás, sírástól felduzzadt szemű, álmos fiú nézett vissza.
Miután végeztem reggeli teendőimmel, pakolászni kezdtem a szobában. A helyiségben csend honolt, olyan kihaltnak tűnt Sara nélkül. Nincs mese, teljesen megőrültem.
Halk kopogás szakította félbe tevékenységemet. Ajtót nyitottam, majd anya fáradt tekintetével találtam szembe magam.
- Jó reggelt!- köszönt- Hogy vagy, kisfiam?- tette fel feszengve az első kérdését.
- Az igazat szeretnéd hallani, vagy hazudjak?- kérdéssel feleltem, nem is sejtve, hogy "poénkodásommal" mennyire megsértettem Őt.
Csendesen becsukta az ajtót maga mögött, majd helyet foglalt mellettem az ágy szélén.
- Justin- simította kezét az enyémre- Tudom, hogy most nagyon bánt a dolog. Tudom, hogy úgy érzed, mindenki ellened fordult. De kérlek, ne hibáztasd magad emiatt, mert erről senki nem tehet! Senki nem tudta előre, hogy ez fog történni, ne ostorozd magad és hidd el, hogy minden a legnagyobb rendben lesz! De azzal nem segítesz Saran, ha elűzöd magad mellől azokat, akik segíteni próbálnak!
- Jó- sóhajtottam- Ne haragudj, csak annyira kétségbe vagyok esve. Szörnyű belegondolni, hogy az a mocsok bármit megtehet vele!- morogtam az utolsó mondatot inkább csak magamnak.
- Állj!- tette fel anya fenyegetően a kezeit, s megpróbált csúnyán, haragosan nézni rám- Tudsz valamit, amit mi nem?
- Igen, és el is mondom, ha nem adod tovább senkinek, mert azzal komoly bajba kevernénk Sarat!
- Ennél is nagyobb bajba?- horkant fel anya.- Jó, megígérem, hogy tartom a szám. Na, mit tudsz?
- Három óra körül csörgött a telefonom, felvettem, és a háttérben Sara sikítását hallottam. Egy férfi beszélt a vonal túlsó végéről és pénzt követelt. Megegyeztünk, hogy elviszem a pénzt neki, ha nem bántja Sarat és sértetlenül hazahozhatom. Jaj anya, annyira rossz volt hallani, ahogy segítségért kiáltozik!- temettem arcom a tenyerembe, s a makacs könnycseppek megint záporként kezdtek el a szememből potyogni.
- Jaj édesem! Ne sírj!- szorított erősen magához- Nem lesz semmi baj! Menjen veled valaki?- kérdezte, s láttam szemeiben, hogy legszívesebben a rendőrséget küldené velem.
- Nem anya, azzal csak kockáztatnák!- szipogtam csöndesen.
Nem tehettem kockára szerelmem testi épségét. A félelem, reménytelenség, kilátástalanság gúzsba kötötte a testem. Nem hibázhatok, hisz azzal Saranak ártanék. Óvatosnak, megfontoltnak kell lennem. Mégis féltem. Hiába hangoztatta mindenki azt, hogy minden rendben lesz és Sara épségben hazajön, nem hittem nekik. Tudta, hogy az egész rajtam áll.
Életemben először éreztem azt, hogy minden kicsúszik a kezeim közül. 






5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett siess a következővel :-) :-) :-) :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kellemes húsvétot neked is :-) :-) :-)

      Törlés
    2. Köszönöm szépen és neked és a családodnak is kellemes húsvétot!:)

      Törlés
  2. Ez nagyon jó!:) Mikor várható a kövi?:l

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy!:)
      Megpróbálom minél hamarabb hozni!:)

      Törlés