2014. április 4., péntek

8. rész

Sziasztok!
Kicsit hamarabb, mint általában szoktam, de megérkeztem a 8. résszel! Mint láthatjátok, beraktam a chatet, így ott is tudtok írni,, illetve tudtok cserét kérni!
Kitartás, komizzatok és iratkozzatok fel!
Puszi♥: Little Candy

8. rész
"Justin segíts!"


~Justin szemszöge~

Reggel arra keltem, hogy a karjaimban fekvő lány elkezdett mocorogni. Óvatosan, nehogy felébresszem, az éjjeliszekrényen pihenő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, mennyi az idő. Okostelefonom kijelzője 9 órát mutatott, így jobbnak láttam felkelni az ágyból. Amilyen halkan csak tudtam, kikászálódtam a gyönyörű, barna hajú lány mellől és a fürdőbe vonultam elvégezni reggeli teendőimet. Miután fogat mostam és gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, kimasíroztam a fürdőből és helyet foglaltam a hatalmas franciaágy szélén, majd hangtalanul néztem a még mindig békésen szuszogó lány arcát. Annyira hihetetlen, hogy hogy lehet valaki ennyire csodálatos és magával ragadó. Megismerkedésünk óta csak ő jár a fejemben. Vele kelek, vele fekszek, még a munkára sem tudok koncentrálni, mert mindig azon agyalok, hogy mikor láthatom újra barnán csillogó íriszeit, mézédes, puha, telt ajkait, tökéletes testét. Bár ő nem tudja, de mikor felvetette, hogy majd a turnén találok más lányt, mélységesen megsértett, hisz nem is gondolja, hogy mennyire, menthetetlenül beleszerettem. Nem győzöm mondogatni, hogy mennyire oda vagyok érte, nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire szeretem, és hogy mennyire tökéletes. Még egyetlen alkalommal sem reagált semmit erre a rövid, de annál szívmelengetőbb szóra, így csak remélni tudom, hogy ő is hasonlóképpen érez irántam. Hivatalosan még nem vagyunk együtt, a sajtó sem tud rólunk, de amint eljön a megfelelő pillanat, megkérdezem tőle, hogy lenne-e a barátnőm. Mindennél jobban vágyom arra, hogy igent mondjon, hogy elvegyem feleségül, majd sok-sok gyerekkel ajándékozzon meg engem. Már a lelki szemeim előtt lebeg egy hosszú, szőkésbarna hajú, kék szemű kislány, aki majd annyira gyönyörű és elragadó lesz mint az anyukája. Akárhányszor összetöri majd a szívét egy fiú, bátyja majd felkeresi az említett személyt, és jól péppé veri. Igen, furcsán hangzik, hogy 20 évesen arról fantáziálok, hogy mi lesz a sorsom ilyen téren, de- bár nem zökkenőmentes a kapcsolatunk- mégis úgy gondolom, hogy ő lesz a nagy ő, akit már olyan hosszú ideje keresek.
- Justin, ne bámulj már!- zökkentett ki elmélkedésemből jövendőbeli feleségem.
Barna haja kócosan keretezte formás arcát, hihetetlen, hogy a kora reggeli órákban, közvetlen ébredés után is ennyire csodálatos. Miután kimorogta magát -miszerint nem hagytam aludni- felállt, így tökéletes kilátás nyílt hosszú, vékony combjaira, formás fenekére, lapos hasára. Tegnap este egy hosszú, tartalmas veszekedés után kiharcoltam, hogy egy francia bugyiban és egy melltartóban aludjon, én viszont nem kértem engedélyt ahhoz, hogy egy szál boxerben bújjak be mellé.
Szótlanul ültem korábbi helyemen és megvártam, amíg felöltözik. Elment tisztálkodni, majd pár perc múlva halkan csukta be maga mögött az ajtót. Odalépkedett hozzám, majd leült elém és megvárta, míg karjaimat vékony dereka köré fonom.
- Hánykor indulunk?- fordult hátra, én meg egy puszit nyomtam az arcára. Elmosolyodott, és még jobban hozzám bújt.
- Háromra kell a koncert helyszínén lennünk. Addig maradhatunk, ha gondolod.
- Álmos vagyok- nyöszörögte, majd álmosan megdörzsölte szemeit.
- Most olyan voltál, mint egy kiscica.- mosolyodtam el őszintén.
- Mit akarsz csinálni?- hagyta figyelmen kívül a hasonlatomat, majd megfordult ölelésemben.
- Itt ülni veled egészen három óráig- morogtam nyakhajlatába, majd egy puszit nyomtam az említett felületre- Imádom az illatod.
- Én meg a tiedet- hajolt közel a nyakamhoz, majd egy cuppanós, mégis lágy puszit lehelt rá.
Pár percig csöndben, egymás közelségét élvezve ültünk a még mindig rendetlen ágyon.

Nem szóltunk egy szót sem, mégis szavak nélkül megértettük egymást. A lopott csókok, simogatások, bókok többet jelentenek, mint a kimondott, olykor jelentéktelen szavak.
- Justin!- legyezett Sara apró kezeivel a szemem előtt- Figyelsz rám?
- Persze- mosolyogtam kábultan- Mondd még egyszer, kicsim!
- Van kedved lemenni a közeli cipős boltba?- kérdezte, s mintha izgatottságot véltem volna felfedezni gyönyörű szemeiben- Vagy itt szeretnél maradni?- görbült lefele a szája.
- Persze, menjünk- egyeztem bele, mire Sara felugrott és a nyakamba vetette magát.

10 perc múlva már az üzletben nézelődtünk, Sara a Vans részlegnél, míg én a Supránál, s néha áhítattal mutogattunk egy-egy darabot a másiknak. Nem sok barátnőm volt, de egyikkel sem volt ilyen egyszerű cipőt vásárolni, mint Sara-val. Nem nyafogott és hisztizett, ha az egyik darab nem volt éppen abban a színben, amilyenben szerette volna, s nem akarta minden áron feljelenteni a tulajdonost, amiért nincsen a méretében pont az a cipő, amit kinézett. Mindenben az egyszerűt kereste, nem a rikító színűt, és nem is arra törekedett, hogy a lehető legdrágábbat válassza. Mivel nekem nagyon sok cipőm van- ezt anya szinte minden nap megjegyzi- ezért én csak és kizárólag nézegettem az elegánsnak éppen nem nevezhető darabokat, míg Sara választott egy ízlésének megfelelő lábbelit.
Miután végeztünk, visszaindultunk ideiglenes otthonunkba, ahol Scooter kissé vörös fejjel fogadott minket, miszerint már rég el kellett volna indulnunk a koncert helyszínére. Sara- hatalmas bánatomra- úgy döntött, hogy az esti a hotelben tölti, mivel elmondása szerint, ez az egész dolog neki még nagyon új, és nem szeretne a figyelem középpontjába kerülni addig, amíg nem leszünk elég erősek ahhoz, hogy nyilvánosságra hozzuk az igencsak friss és ingatag kapcsolatunkat. Annak ellenére, hogy elég sokat vitatkozunk, én mindig ugyanakkora áhítattal és csodálattal tekintek rá, mint megismerkedésünk elején. Ez most kicsit úgy hangzik, mintha ezer éve ismernénk egymást, de mit csináljak, ha mellette nem lehet unatkozni, szinte repül az idő, mikor vele vagyok.
- Rendben, ha nem szeretnél velünk jönni, akkor menj fel a szobába, tusolj le és bújj be az ágyba. Amint vége a koncertnek, sietünk hozzád.- fordultam az éppen anyával beszélgető barátnőm felé- Elleszel egyedül?
- Persze, menjetek csak, majd a TV-n nézlek téged.- válaszolta, és halvány mosoly bujkált arcán.
Pár perc múlva nyugodt szívvel szálltam be a nekünk bérelt fehér limuzinba. Valószínű, hogy nagyon el fogok fáradni, mire visszaérünk, hisz mégiscsak több mint két órát fogok végigugrálni a színpadon, de azt hiszem megéri, mivel a rajongóimnak ezzel örömet okozok, ráadásul egy barna hajkoronájú szépség fog hazavárni. Hirtelen hatalmasat dobbant a szívem, majd mosolyogva intettem a járművet vezető sofőrnek, hogy ideje lenne elindulni.

Kimerülten, nagyot sóhajtva szálltam ki a hatalmas, luxus hotel előtt, amit pár hétre az otthonomnak nevezhetek. Anya és Scooter csendben követtek, s fáradtságom ellenére a lépcsőn igyekeztem fel a szobánkhoz. Lassan kinyitottam az ajtót, hisz nem voltam benne biztos, hogy Sara még ébren van, ezért amilyen csendben csak tudtam beljebb léptem a helyiségbe, és lerúgtam a cipőm.
A franciaágy felé fordultam, de legnagyobb meglepetésemre Sara nem feküdt benne. Sietősen a fürdő felé indultam, és agyamat kezdték ellepni a szörnyűbbnél szörnyűbb, vészjósló gondolatok. Kitártam a fürdőajtót és csalódottan vissza is csuktam, mivel minden úgy volt, ahogy itt hagytam kora este. Felhívtam anyát, s megkérdeztem, nem ment-e át véletlen Sara hozzá, de nem tudott holléte felől semmilyen információval szolgálni. Idegesen csaptam anyára a telefont, majd tétovázás nélkül kezdtem el csörgetni Sara telefonját. Kicsöngött, majd pár pillanat múlva meghallottam csengőhangját, ami az éjjeliszekrény sarkától jött. Odakaptam a fejem, s megláttam a készüléket a földön. Arcomat tenyerembe temetve rogytam le az ülőalkalmatosságra, s kezdtek el patakokban folyni a könnyeim. Miért hagytam magára? Ha most eljött volna velünk, nem lennénk ilyen helyzetben. Utolsó reményként felhívtam a hotel recepciósát, de sajnos ő sem látta Sara-t távozni a szállodából.
Anya tanácsára értesítettem Scooter-t és a rendőrséget. A főkapitány azt mondta, hogy a kilétem miatt soron kívül megkezdik a nyomozást, és ha fejlemény van, rögtön csörögnek.
Miután mindenki visszavonult a szobájába, elmentem letusolni, majd felvettem egy boxert és betakaróztam. Aludni nem tudtam, mert gondolataim Sara körül forogtak. Azt sosem fogom megbocsátani magamnak, ha valami baja esik, csak azért, mert nekem egy koncert fontosabb volt mint a szerelmem.
Szemhéjaimat hirtelen ólomsúlyúnak éreztem, s lassan elnyomott az álom.
Hajnali 3 körül Iphone-om csörgésére ébredtem. Szemeim kipattantak, telefonomért nyúltam. Ismeretlent jelzett a készülék, de én mégis felvettem annak reményében, hogy hátha a rendőrség nyomra bukkant.
- Haló! Ki van a vonalban?- szóltam bele rekedtes hangon.
Kérdésemet pár perc néma csönd követte, majd egy kétségbeesett, hangos kiáltást hallottam.
- Justin! Kérlek segíts!


6 megjegyzés:

  1. Mint mindig, most is nagyot alkottál! :) Legyen önbizalmad, mert tényleg ügyes vagy, és hozd minél hamarabb a következő részt, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történt szegény Saraval!
    Ölel, Csakegylány <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! Mi újság veled? Régen beszéltünk már... Írtam a Summer '09 csoportba, majd nézd meg!
      Puszi♥

      Törlés
  2. Jujj nagyon jo lett kérlek minnel hamarabb hozd a Kovi reszt nagyon jóó csak igy tovább ügyes vagy ��❤❤ es Bocsi de nem tudom h kell feliratkozni :/ ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, aranyos vagy! A blogon, bal oldalon ott van, hogy rendszeres olvasók, és ott rá kell arra menni, hogy feliratkozás a webhelyre! Ha nem sikerül továbbra se, írj nyugodtan!:)♥

      Törlés
  3. Szia most találtam rá a blogodra és minden elismerésem nagyon ügyes vagy siess a következővel :-) :-) :-) :-) :-) :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy!:) Sietek!:)

      Törlés